Káptalantóti – a játékok és élmények piaca

     A nyaralás fogalma nálunk az utazás, pihenés, úszás, dagonyázás melett egyet jelent a helyi ételek megkóstolásával is. Ezért aztán, amikor végre „lemegyünk” Csopakra semmiképp sem maradhat ki a vasárnapi piac Káptalantótiban, vagyis igazából Káptalantóti mellet félig a porban, félig a szántóföldön.
Az ilyen balatonfelvidéki piacózós vasárnapban már az is jó, hogy végig lehet autózni azokon a lankákon, amiket annyira szeretünk a gyerekekkel.

     A fák koronáin átszűrődő reggeli napfény, a lengedező gabonamező illata, a szénabálák látványa olyan érzés minden évben, mintha hazaérkeznénk.
     Már az autóban elkezdődik a disputa arról, ki mit is szemelt ki magának a múlt héten, és izgulunk, hogy ma ne maradjunk le a mákos kecskesajtról és hogy az áhított régi szódásszifon is meglegyen még a portékák között, nem is beszélve a hintázásról, ami Fruska fantáziáját izgatja legjobban.

     Megérkezvén szigorúan beállunk az egyre bővülő parkolóba, nem csak azért, mert Kati néninek megigértük, hanem már csak nevelési célzatossággal is. Ha már van helye valaminek, legyen az éppen akár egy gépkocsi is, tegyük a helyére.
 
    A fák között visszafelé indulunk a vadászatra. Itt aztán kapható minden, ami szem-szájnak ingere, sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh.
   
  Igazán bámulatos, hogy megint mennyi mindenre lehet alkudni. Van például régi rozsdás sárlehúzó, réz kopogtató, ezüst ékszer, magos házipogácsa, fűszernövény, népi hímzés, bio alma meg sárgabarack.
Aztán sajtok, kerek sajt, lyukas sajt, magos sajt, MÁKOS és mandulás kecskesajt és még sorolhatnám, mint Gombóc Artúr a csokoládékat. Gesztenyeméz, pityóka és murok, sörperec, indiai kelmék és füstölők várják, hogy valaki adoptálja őket.
A gyerekek előreszaladnak, kisvártatva Fruzsina egy cserép levendulával a kezében tér vissza, Kristi pedig egy méretes kecskesajtot szorongat, amiből persze, már hiányzik egy jókora darab.

-Csak nem megrágta egy egér? -Mosolyodom el.

Én még nem tudom, hogy mit is fogok vásárolni, mert persze mindenből szeretnék, de hát ugye, a pénzügyi készleteink végesek és hát jó át kell gondolni, hogy mire költünk.
Végül a háztáji élelmiszerek beszerzése és a pompos után két kis skatulyás társasjátékot veszek, mert nem tudok ellenálni. Igazán praktikus kis játékok, alig nagyobbak egy gyufásdoboznál. Remekül befér bármilyen zsebbe, és ha már betettük, akkor, ugye mindig kéznél van, ha esetleg játszani támad kedvünk, akár a pesti villamoson is. Csuda praktikus kis társasok.
Hazafelé indulunk, tele a kosarunk és a lelkünk, no meg a szemünk porral, de mi az ahhoz képest, hogy hintáztunk a két fa között kifeszített deszkán, jól belaktunk a lángossal és pogácsával, kincsek után kutathattunk a fonott kosarakban?
    Otthon aztán – ami jelen esetben a csopaki birtokot jelenti – elővesszük a kis dobozkákat és azonnal játszunk. Mert ugye, játszani kell, bárhol is legyen az ember.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s