Mai Idézetünk…

…a Magyar Nemzet-ről

Oh ne mondjátok nekem, hogy
Hajnallik hazánk felett!
Látom én: az ő számára
Sző a sors szemfödelet.
S kérni istent nem merem, hogy
Nemzetem gyógyítsa fel,
Mert e nemzet elhigyétek,
Életet nem érdemel.

Figyelemmel átforgattam
A történet lapjait,
S fontolóra vette lelkem,
A mit e hon végbevitt.
S mit találtam ott
Századok bötűivel?
Azt találtam ott, hogy e nemzet
Életet nem érdemel.

Jóra termett nép honában
Egy a szív, az akarat.
A közérdek mellett minden
Különérdek elmarad.
Itten oltárt minden ember
Ön bálványaért emel
És az ilyen önző nemzet
Életet nem érdemel.

Voltak egyesek közöttünk,
Tiszta, hű, nagy szellemek,
A kik mindent, a mit tettek,
A hazáért tettenek.
Hány volt köztök, kiket a hon,
Maga a hon veszte el!
És az ily hálátlan nemzet
Életet nem érdemel.

Más hazában híven őrzik
Mind azt, a mi nemzeti;
Ősi kincsét a magyar nép
Megveti és elveti,
A magyar magyarnak lenni
Elfeled vagy szégyenel,
És az ily elkorcsult nemzet
Életet nem érdemel.

Oh de mért elősorolom
E szegény hon vétkeit?
Lesz-e sors, oh lesz-e isten,
A ki minket megsegít?
A nagy isten szent kegyéből
Jö-e megváltási jel?
Lesz-e még e nemzet olyan,
Hogy halált nem érdemel?

Petőfi Sándor

(Pest, 1845.)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s