Jacki, Kérdezted Hogy Vagyok

Jól vagyok.
Így vagyok:

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.”

🙂
A napfény az élet,
s ha hűvös a víz
arcomon érzm,
hogy lágy szellő visz
a fények, az árnyék,
a nappal,s az éj
a tűz, ami elborít,
vagy a jéghideg mély
mi vagyok én,
s milyen helyem hol lelhetem?
Örömöm derűt fakaszt
az akadály is csak azért van
hogy győztest avass!

Advertisements

Irka-Firka

Férfi vagy
Ízlelgetem a szót,
S próbálom összefűzni
A felnőtt arcot
A titokzatos kisfiú
Gyermeki mosolyával
Körülöttünk folyton
Sok az ember,
S én fél szemmel Téged
Figyellek
Időbe telik, mig rájövök,
Miért borzongok
S miközben nem merek
Hozzád érni
A veszett vonzalomtól,
Azon gondolkodom
Fehér- e ez Neked,
Vagy inkább fekete?
 
 
Nekem,
-nekem- fehér.

A múlt

Azt gondolod emlék.

Az gondolod vége.- ‘elmúlt’.

Mégis velünk együtt létezik és él.

 

 

 

 

 

Sőt! Nélkülünk is , köszöni szépen, jól van.

Már önálló.

Nem hiszed, de változik, az elején éles,  aztán ahogy múlnak a napok,  a percek,  az évek halványul, hervad, mint a rózsa is, amit az első randevún kaptál.

Akadnak olyanok, amelyek életünk  végéig karcolnak, és ráncba vonul a homlok tőle, mint verseny idején  a víz felszíne.

Más emlékek olyankor tesznek látogatást, amikor nem is számítasz rá.

Orvul előtörnek fejed legmélyéről, és visszavisznek arra a helyre, időre, társaságba, amiről már el  is   felejtkeztél, egyáltalán nem is szeretnél ott lenni, vagy régóta vágyakozol vissza…

Aztán vannak azok a fajták, melyek RENDSZERESEN visszatérnek, ha egy illat lágyan, élesen bekúszik az  orrlyukakon át.

Van múlt, melyen közösen vigyorgunk, van, ami felidézésénél biggyed a száj és van olyan is, amit  titkolnál… 🙂

De a legroszabbak a FEKETE – FEHÉR emlékek a múltból.  Neked teljesen mást jelent, mint annak, aki szintén átélte Veled, és ez teljességel megdöbbent, mert eddig azt hitted, hogy pont, pedig nem!

‘Képlékeny, mint a pletyka,

megfoghatatlan, mint a rémhír,

idillé apad, mint a népdal,

hegyesre kopik, mint a rágalom,

rövidre zárul, mint a vicc,

méreggé bomlik, mint a pánik,

csömörig eltölt, mint a sláger,

szívünk körül döng, mint a döglégy.

Szívünk körül döng, mint a döglégy,

csömörig eltölt, mint a sláger,

méreggé bomlik, mint a pánik,

rövidre zárul, mint a vicc,

hegyesre kopik, mint a rágalom,

idillé apad, mint a népdal,

megfoghatatlan, mint a rémhír,

Képlékeny, mint a pletyka.’

Vele – kéz a kézben – vagy teljes ember.

Ez a múlt örök körforgása.