Sunday Calm

DSC_8148

There might come a day when two people like us are nearing the end of a renovation.

The house is quite alone in the land. A stream passes its western border.

The garden is green and flanked by peach trees and roses and lavender.

The pair, let’s call them He and Her are deciding about wood-colouring for the door frames.

They sit with a couple of drinks on bean-bags in the hall-way and can’t stop their hands meeting.

The chat is slightly unfocussed and they don’t care.

Today they need no answer to the question.

Today they are in love with the atmosphere there.

A place and a friend, just as they want them.

p070429

Advertisements

Ambivalencia

Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk?

Nyár

INSTALLING SUMMER…..
██████████░░░░░░░░░░░░░░░░░░░ 33% DONE.
Installation failed. Error 404: Season not found. The season you are looking for may have been removed, had its name changed, or is temporarily unavailable in Hungary. Please try again later.

Rejtelem

Mielőtt elmegyek, egy s más akad intéznivaló.
Hiszen még nem is szerettelek.
Nem volt idő, mert dolgoztunk,
biztattuk egymást,
hogy lesz még idő `azelőtt`.
Lesz idő, óriás szivarból szennyezhetetlen kékekig
fújni, ki, föl a smogot,
sivalkodni a születőkkel
s meggyilkolódni az áldozatokkal,
hiszen még nem is szerettelek,
csak sivalkodtam s gyilkolódtam,
tanítottam, hogyan kell szeretni,
hiszen még nem is szerettelek.
Élnem adjatok, mielőtt elmegyek!
Nem szabad pucérul látnom a földet,
ölelés után, mely halált szül.
Hiszen még nem is szerettelek!
Ne nézz rám, hadd enyhüljek meg,
mielőtt elmegyek és nem leszek többé.

Irka-Firka

Férfi vagy
Ízlelgetem a szót,
S próbálom összefűzni
A felnőtt arcot
A titokzatos kisfiú
Gyermeki mosolyával
Körülöttünk folyton
Sok az ember,
S én fél szemmel Téged
Figyellek
Időbe telik, mig rájövök,
Miért borzongok
S miközben nem merek
Hozzád érni
A veszett vonzalomtól,
Azon gondolkodom
Fehér- e ez Neked,
Vagy inkább fekete?
 
 
Nekem,
-nekem- fehér.

Neked adom a Balatont

Látod?

Tiéd a sok hűs hullám,

a csopaki öböl,

tiéd a kőtenger,

a csíbor és a nádas,

az esti tábortűz,

és a vele sült szalonna,

tiéd a homok,

melybe lábad temeted,

sa hekk, ha megeszed.

És tiéd a fakutya,

a jégtánc, a kori-rocky,

a lékhorgászat,

és a forró tea.

Tiéd,  ha akarod,

Badacsony,

az öbölátúszás,

az egész Balaton.

Ugye örülsz,

mikor az ölébe ülsz?

“Rám vár a föld minden tája, kék az ég, enyém a nyár,
Nem gyűjtök családi házra, család rám sehol se vár.
Nincs gondom haszonra, kárra, lógok, mint gyümölcs a fán,
Csavargok, zenélek, akárhogy megélek,
Szerencse ragyog le rám,
Csavargok, zenélek, akárhogy megélek,
Szerencse ragyog le rám.
Nékem bankbetétem nincs, se villám, sem Skodám.
Márkám ott a kártyán, véd a Joker jó komám,
Más ám hordja zsákszám, gyűjtse pénzét hangyamód,
Oszt rám, hogyha fogytán hű szerencsém minden földi jót.”