Jól vagyok.
Így vagyok:
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.”
🙂
A napfény az élet,
s ha hűvös a víz
arcomon érzm,
hogy lágy szellő visz
a fények, az árnyék,
a nappal,s az éj
a tűz, ami elborít,
vagy a jéghideg mély
mi vagyok én,
s milyen helyem hol lelhetem?
Örömöm derűt fakaszt
az akadály is csak azért van
hogy győztest avass!
Violaquarius 