JĂłl vagyok.
Ăgy vagyok:
Valami örök tovasuhogås
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vĂzalatti ragyogĂĄs,
valami messze, panasznéma gyåsz,
valami jaj, melynek mĂĄr nincs keserve,
valami vĂĄgy s a vĂĄgy tilalma benne,
valami könnyƱ, szellĆhalk varĂĄzs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tƱntén kezd csak sejleni,
valami lassĂș, ĂĄrnyhƱs rejtelem,
valami, ami ĂșjĂșl szĂŒntelen,
valami gyors, lĆtt seb a szĂvemen.”
đ
A napfény az élet,
s ha hƱvös a vĂz
arcomon érzm,
hogy lĂĄgy szellĆ visz
a fények, az årnyék,
a nappal,s az éj
a tƱz, ami elborĂt,
vagy a jéghideg mély
mi vagyok én,
s milyen helyem hol lelhetem?
Ărömöm derƱt fakaszt
az akadåly is csak azért van
hogy gyĆztest avass!