Irka-Firka

Férfi vagy
Ízlelgetem a szót,
S próbálom összefűzni
A felnőtt arcot
A titokzatos kisfiú
Gyermeki mosolyával
Körülöttünk folyton
Sok az ember,
S én fél szemmel Téged
Figyellek
Időbe telik, mig rájövök,
Miért borzongok
S miközben nem merek
Hozzád érni
A veszett vonzalomtól,
Azon gondolkodom
Fehér- e ez Neked,
Vagy inkább fekete?
 
 
Nekem,
-nekem- fehér.

Élt nem egészen 39 évet…

Nincsenek szavak, nincsenek mondatok.

Csak emlékek, az emlékekben mosolygós arcok, hosszú telefonálások, ott vagyunk, egy kutya beszalad, főzünk, kirándulunk a Börzsönybe.

Gurgulázva nevetünk, rettenetesen sírunk, magasba emeli utódjaimat, fel egészen a napig és pörögnek.

Később babaruhát nézegetünk, terveket sző, én antiszövök. Sajnos nem eléggé.

Nem hallgat Rám.

Örökre elhallgat.