Irka-Firka
Ăzlelgetem a szĂłt,
S próbålom összefƱzni
A felnĆtt arcot
A titokzatos kisfiĂș
Gyermeki mosolyĂĄval
KörĂŒlöttĂŒnk folyton
Sok az ember,
S én fél szemmel Téged
Figyellek
IdĆbe telik, mig rĂĄjövök,
Miért borzongok
S miközben nem merek
Hozzåd érni
A veszett vonzalomtĂłl,
Azon gondolkodom
Fehér- e ez Neked,
Vagy inkĂĄbb fekete? Â Â Nekem,
-nekem- fehér.