Van-e nagyobb boldogság…

mint a napfény, a víz, a Duna azokkal, akik a legfontosabbaak?
Hé, ha gyötör a láz, kitör a frász, ne légy szomorú, az élet domború. Neked is!

😀

Advertisements

Éves TOP 5 Visszatérő ( Recurring ) Események

Kell is ez a lista nagyon, mert legalább valami kompenzál abban,  hogy én rögvest az év legelején megöregszem.   😦

Szóval:

  • Húsvéti vendégeskedés Szepezden, a Papp Család birtokán. Ezzel megkezdődik hivatalosan a balatoni szezon, valamint az élmények és sajtok gyűjtése  a Káptalantót piacon.
  • Sukoró OB Kajak-Kenu pálya illetve céltorony mellett való ácsorgás, futás erős „Juhéjjozások „közepette. (Fruzsinak üzenem: -nem, idén sem vesszük meg neked kislányom a rózsaszínű Nelot.. Sajnálom.)
  • Szigorúan augusztusban kettő teljes hét nyaralás a gyerkőcökkel „Csopak Házában”.  Már az is Top, hogy nem kell dolgozni, főzni, leckét írni, edzésre menni a pulyákért.
  •  Temetőbejárás utáni teázás Lenkicénél minden év november elsején.
  • Első hó ünnepe (Ilyenkor in memoriam „Maryke” szabit veszek ki én is és a gyerekeket is elkérem a suliból, és irány az ország leghavasabb része!!), ami ugye, már majdnem a Karácsonyt idézi.

 Ha nem kellene szigorúan tartanom magam  a fájvhoz, még bele kerülne a listába az adventi és tavaszi kézműveskedés a csajokkal, meg Vánkatával való filmnézés (Te jó ég, Bobby valami idióta nyelven beszél-talán portugál?), de utóbbi ugye, még nem visszatérő.

Sajnos.

Honnan Tudom, Hogy Itt Van az Ősz, Itt Van Újra? :)

Azon kívül, hogy bármerre megyünk Paulinával és a gyerekekkel és ezer színben pompáznak a fák, bokrok és gesztenyék, hát innen:

  • a napi megszokott Lorelei Gilmore mennyiségű kv-t forró teára cserélem és ez JÓ nekem
  • hajlandó vagyok kimozdulni nem csak este a kutya miatt, hanem bármely napszakban
  • sajtkukaccá válok, azaz nincsen maradásom
  • az előbbiből következik, hogy kirándulunk minden hétvégén
  • a havi megvásárolandó mécsesek száma robbanásszerűen megugrik ( Vegyél gyufát is, Violka!)
  • előkerül a nyáron Tótiban beszerzett gesztenyeméz
  • mindenhez kedvem van
  • indul a színházi évad
  • vadgesztenyét, makkot és faleveleket gyűjtünk az iskolai rajzórákhoz és az otthoni díszítéshez
  • legszívesebben megvenném az összes létező tökfajtát a piacon
  • nyugodtan kinyithatom a konyha ablakát főzés közben, tuti nem jön be darázs
  • lecserélem az ajtódíszt és kiteszem a tököket meg a boszit a folyosóra
  • eső, ESŐ, eső, zápor, mint imádott Angliámban
  • mindjárt őszi szünet, amikor összejövünk a csajokkal scrappelni, és a gyerekek közösen dugdossák el a tulipánhagymákat, amikre majd a tavaszváró közös „nyulaskodáskor” együtt csodálkozunk rá, hogy jéééé, idén is kibújtak
  • a Halottak Napi temetőbejárás után Lenkicénél teázunk Újpesten
  • és nem utolsó sorban végre hordhatom a kedvenc szőrös kabátomat és a Marimekko-s gumicsizmámat, (amihez ugye, már nyáron megvettem a táskát is J).

Szülői a Vizitelepen

Amikor már úgy érzed, hogy sem tested, sem lelked nem bír magához venni több szülői értekezletet, megbeszélést, nyílt napot, vagy fogadóórát a tanulással és/ vagy (joint and /or individual, just like the Performance Bonus at work) a sporttal kapcsolatosan, akkor bújik elő az edzéscucc legeslegaljáról az az átázott, gyűrött papírdarab, ami arról értesít, hogy szülői lesz a vizitelepen.

Így megint korábban mész el a „gyárból” (vonzat: holnap este 5 helyett 7 ig), idegeskedsz, hogy odaérsz-e időben, vagy hogy az időközben az öttusáról hazaérkező, majd otthon tartózkodó kisebbik + nagypapa duó mennyire dúlja fel a pont rendbetett nappalit és konyhát.

A korai felkelések, és a téli vasárnapok, amikor reggel 8-ra már az uszodában kell lennie a gyereknek, utazások a versenyekre, meg a viták (mert azért néha vannak), hogy de menjél már, mert elkésel /főleg a hegyifutás kapcsán.., amiről, valljuk be, mi is szívesen elkésnénk néha :)/ című történetek sem erősítenek meg abban, hogy kell-e ez neked tulajdonképpen. (?)

És akkor, ahogy közeledsz a Népszigeti kis hídhoz, és egyszerre orrodban érzed az öböl illatát, hallod a lapátokat, ahogy belecsapnak a vízbe, miközben messze-messze valahol egy hajókürt is jelzi, hogy uszályok találkoznak, hirtelen olyan jó kedved lesz, hogy alig várod, hogy beülhess a kopott fa székek egyikébe és végighallgasd az edzőket, akik olyan kedvesen, lelkesen beszélnek az egészről, hogy még Te is elhiszed, hogy kenu és KSI nélkül nem lehet élni. 🙂

 

Esti Mese…

Hol volt, hol nem volt,

volt egyszer egy péntek délután, amelyen Zsini és Stófi meglepték Édesanyjukat egy kis, piros, édes kakassal.

Térült, fordult a mamájuk az esti megszokott konyhaszolgálat alatt, eközben valahogyan a Mr Kakas eltűnt!

Nagy volt a kétségbeesés, hol is lehet Kakas Úr.

Este aztán, mielőtt aludni tért volna kis család, honnan-honnan nem, előkerült a baromfiudvar Főnöke is.

Így adódott, hogy amikor Mami kedvenc könyvével elhelyezkedett a nagyágyban nemcsak kiscsibéi vették körül, hanem kakaska is.

Aztán persze, a fogmosásról sem feledkezett meg, közvetlenül a kakas olvadása után, és a jó éjt puszik előtt.

Itt a vége, fuss el véle.

 Konklúzíó: Vigyázz a Kakassal, húsz perc alatt olvad és már tova is tűnt.